Vörös szőnyegen kellett bevonulnunk a hatalmas, fényűző szállodába, ami frusztrált egy kissé, de mivel még mindig sokkos állapotban voltam, hagytam magam vonszolni a barátnőim által. Az agyam teljesen máshol járt: újra és újra lejátszódott a fejemben az a képtelenség, ami velem történt. El sem hittem volna az egészet, ha nincsenek ott a többiek, és nem hívják fel folyton a figyelmemet a történtekre.
Az előtérben hatalmas volt a tömeg, csillivilli ruhák, kivillanó combok, mély dekoltázsok, fogpasztamosolyok, villogó vakuk, pózoló hírességek és félhírességek mindenfelé... A szédülés újra erőt vett rajtam, így felvetettem, hogy kéne keresnünk egy mosdót. Bridge annyira el volt foglalva azzal, hogy minden majdnem-ismerőséhez odaverekedje magát, hogy jobbnak láttam nem zaklatni őt ezzel. Végül Molly felajánlotta, hogy majd ő eljön velem (mert hát a lányoknak muszáj kettesével vécére járniuk). Fogalmam sem volt, hogy a többiek megértették-e, hogy mindjárt jövünk és várjanak meg, de az agyam még mindig nem működött rendesen, és ennek a megfigyelését sok mással együtt felesleges információnak minősítette. Szóval nem törődtem velük. Végül is csak nem fogunk elveszni a tömegben...
Amikor Molly betuszkolt egy ajtón, azt hittem, eltévedtünk. Egy kisebb lakosztálynak megfelelő méretű, tisztaságtól ragyogó, drága csempével borított hatalmas teremben találtuk magunkat, ahol kellemes, lágy zene szólt a rejtett hangszórókból. Körülnéztem, és pár másodperc után leesett, hogy gazdagéknál ezt hívják klotyónak.
Odaléptem az egyik mosdóhoz és a tükörbe bámultam. A kabátunkat leadtuk a ruhatárban, így most csak egy fekete szoknya volt rajtam szintén fekete, pántos felsővel. A bakancsomat egy magas sarkú, hegyes orrú csizmára cseréltem még a koncert után. A többi ruhánkat persze ott hagytuk Bridge öltözőszekrényében.
A vállamra terítettem a pink színű kendőmet és elővettem a sminkcuccaimat a táskámból.
- Az előbb csináltad meg a sminkedet! - Figyelmeztetett Molly, aki vállig érő, egyenes szálú, feketére festett haját igazgatta mellettem.
- Tényleg? - Egy pillanatra farkasszemet néztem a tükörképemmel. Persze lehet, hogy igaza volt, de mivel nem emlékeztem a dologra, jobbnak láttam, ha megnyugtatom magam néhány újabb "ecsetvonással". Na nem mintha szerettem volna a vastag vakolatot az arcomon, de azért a sminket fontos dolognak tartottam mindig is. Végül kissé sötétebbre satíroztam a szemhéjam, és kevertem hozzá még egy kis pinket is, hogy tökéletesen passzoljon a ruhámhoz.
- Jó ez a ruha szerinted? - Kérdeztem Molly-t, aki lenyúlta az egyik szemhéjtusomat és épp azzal variált valamit a sminkjén.
- Persze - mondta olyan hangon, amilyenen a nők csak sminkelés közben képesek beszélni, majd rácsavarta a kupakot a tusra és a tükörből rám pillantott. - Lehetek őszinte?
Ez Molly-nál költői kérdésnek számított - akárcsak nálam -, mivel sohasem hazudtunk volna egymásnak.
- Persze - válaszoltam azért.
- Ne értsd félre, de... úgy látom, nagyon odalettél ettől a dologtól, és meg is értem, meg minden - a szemeit forgatta -, de azzal azért legyél tisztában...
- Juuujj, hát itt vagytok! - Vanessa viharzott be az ajtón és mellénk ugrabugrált szélesen mosolyogva. Rövid, mindenféle színűre festett haja kócosan meredt az ég felé. Elém lépett és két kézzel rázni kezdte a vállam. - Láttam, láttam, láttam!
- Mit? - Kérdeztem megdöbbenve a kirohanásától.
- Jaj, nem mit, hanem kit! - Forgatta a szemeit. - Természetesen Jessie-t! Ki mást? Úúúristeeen, ez nagggyon durva volt! Rooow!!!
A nyakamba ugrott és megszorongatott, pont úgy, mintha megnyertem volna a százméteres síkfutást. Molly a szemeit forgatva nagyot sóhajtott.
- Épp erről beszélek - mondta hangosan, hogy elnyomja Van sipítozását. - Szóval azt kezdtem el mondani, hogy azzal azért legyél tisztában, Row, hogy a pasi mostanra már valószínűleg el is felejtette az egészet... - Van döbbenten nézett rá ezekre a szavakra, de Molly gyorsan folytatta. - Mindezt csak azért mondom, mert nem szeretném, ha idegösszeomlást kapnál, ha Jesse még csak észre sem fog venni, ha elmész mellette, vagy ilyesmi. Persze, lehet, hogy nem így lesz, de azért jobb erre is felkészülni...
- Nem lehetsz ennyire bunkó! - Förmedt rá Van csípőre tett kézzel. - Vagy irigykedsz, vagy mi?
- Ugyan már, Van - szóltam rá. - Igaza van Molly-nak! De megnyugtatlak benneteket, hogy nem fogok idegösszeomlást kapni, legalábbis nem gondolom, hogy fogok. Csak még nem sikerült az agyamnak feldolgoznia... hogy... szóval... azt, ami... történt... és...
- Csak hogy tudd - bökött az ujjával Molly felé Van, mintha meg sem szólaltam volna az imént. - Lehet, hogy Robbie Williams-nél ez divat, de Jessie Wiley tudtommal még soha senkit nem smárolt le a színpadon csak úgy brahiból! Még Bridge-et is megkérdeztem, és ő sem tud ilyesmiről!
Márpedig ha Bridgette nem tud valamiről, ami a zenei szakmával kapcsolatos, akkor az nincs is. Kezdett megint vörös lenni a fejem. Talán egy kicsit több alapozó nem ártana...
- Jól van, meg sem szólaltam! - Válaszolta Molly. - És nem, nem vagyok féltékeny, jézusom...
Az agyam szerencsére hamar kizárta a hangjukat a fejemből, amit nem bántam, mert így sem voltam képes semmire odafigyelni, hát még ha teletömték volna a fejem mindenféle jótanáccsal... Persze tisztában voltam vele, hogy Molly-nak igaza van. Jesse valószínűleg a Birthday Girl-feliratú póló nélkül fel sem fog ismerni, arról nem is beszélve, hogy ha fel is ismerne, akkor is lesz jobb dolga, minthogy velem foglalkozzon. Meg hát tudtommal barátnője is van - egy fehérneműmodell... Ki más...
És hát persze nekem is van pasim. Elfintorodtam, ahogy eszembe jutott Mark, majd dacosan összeszorítottam a fogaimat. Hogy ki lenne borulva, ha tudná, hogy Jessie Wiley megcsókolt! Nem is azon akadna ki, hogy valakivel smároltam, azt betudná annak, hogy sokat ittam, és kitalálna valami nem-veszem-fel-a-telefont, nem-szólok-hozzád vagy elmegyek-és-csak-napok-múlva-adok-életjelt-magamról típusú büntit, amit addig tartana, míg be nem ismerném, hogy én vagyok a hibás. Mindig ez volt a forgatókönyv. Na de hogy pont Jessie! Na, ezen elrágódna egy darabig... "Az a kis buzi!" - ahogy ő nevezte Wiley-t.
- Hahó, föld hívja Row-t! - Legyezgetett a szemem előtt Van. - Mi van, mehetünk, vagy egész éjjel magadat akarod bámulni a tükörben?
Kint még több ember tolongott, mint pár perccel korábban. Egy hatalmas terem felé irányítottak minket, ahol DJ-k szolgáltatták a zenét, színes fények világítottak, és egyelőre mindenki egészen visszafogottan viselkedett. Az egyik pincér tálcájáról lekaptunk három koktélospoharat, majd megkerestük a többieket, akik egy kerek asztal körül ültek. A terem egyik felét ilyen asztalok foglalták el, a másik felét szabadon hagyták - gondolom - táncparkettnek. Az asztalok mögött hosszú, ételektől roskadozó svédasztal húzódott. Eszembe jutott, hogy ma még nem ettem semmit, de mivel a gyomrom helyén egy hatalmas követ éreztem, ezt nem is láttam szükségesnek jelenleg. Csatlakoztunk a többiekhez, akik határozott kérésemre végre leszálltak a Jessie-témáról. Ennek igazán tudtam örülni, mivel elég sokan mocorogtak körülöttünk mindenfelé, és inkább még örültem is neki, hogy már nincs rajtam az a nyamvadt póló, és a legtöbben nem ismernek fel azonnal.
Aztán egy kisebb tömeg közepén én is megpillantottam Jesse-t... Hatalmasat nyeltem, és az agyamat megint elborították az impulzusok, amik úgy egy órája értek: a bőre tapintása, az illata, a szeme villanása, a csókja íze, a hangja, ahogy hozzám beszélt... Behunytam a szemem és mélyen, nagyon mélyen beszívtam a levegőt, miközben éreztem, hogy újra fülig vörösödök. Igaza van Molly-nak: nem csinálhatok hülyét magamból! Nem viselkedhetek úgy, mint egy őrült tinilány, aki nem képes féken tartani a rajongását... Ő egy híresség, én meg egy nyamvadt irodista vagyok, aki véletlenül jókor volt jó helyen - ennyi. Ezt hívják szerencsének.
- Erre jön - hallottam meg Chris hangját, mire kinyitottam a szemem, de csak az asztal lapját bámultam meredten.
- Hagyd már abba! - Sziszegett rá Rosalie, megrázva hatalmas sörényét. Hosszra megegyezett a hajunk, de az övé lángvörös volt, míg az enyém szőke, és neki nagyjából kétszer olyan dúsnak hatott a hajkoronája, mint az enyém. Sosem láttam még ennyi hajat, mint ami neki volt - kivéve persze Bridge-ét, de az övé göndör, apró csigákba tekeredett, és barna volt.
- Látod? Nem is erre jön, két asztallal arrébb ment el - helyesbített Van, de én továbbra sem voltam hajlandó a koktélospohár szélénél magasabbra emelni a tekintetemet. - És ide se nézett! - Tette hozzá felháborodva.
Hangosan kifújtam a levegőt.
- Én pont a svédasztalhoz indultam, velem tart valaki? - Kérdezte Bridge rám kacsintva. Óvatosan elnéztem a válla fölött, és megláttam Jessie-t, aki már ott állt egy tányérral a kezében - és fél tucat lánnyal az oldalán.
- Kösz, de nem - mondtam. Hirtelen dühös lettem. Most egész este ezt fogják csinálni?
- Rendben - vonta meg a vállát Bridge, mint aki megsértődött azon, hogy visszautasítottam. Felállt és elviharzott az ételek - és Jessie - irányába. Követtem a tekintetemmel. Olyan volt ez a nő, mint a milói Vénusz: L-es ruhákat hordott, mégsem láttam nála nőiesebb jelenséget soha életemben. Ő engem, Van-t és Molly-t csak Ropi-Fashion-nek nevezett, amiért nekünk a legkisebb méretek kellettek. Érdekes, ha vele mentem vásárolni, rendesen nyomasztott, hogy nekem mindenből XS-es kell, míg a munkatársaim körében ez volt a legtrendibb dolog a világon.
Eltátottam a számat. Bridge odalépett Ron-hoz, a Midnight dobosához, aki Jess mellett állt egy lépéssel, és belekarolt! Aztán egymásra mosolyogtak és puszit nyomtak egymás arcára, mint a régi ismerősök. Végül Ron megkopogtatta Jesse vállát, aki erre elfordult a negédesen vigyorgó lányoktól, akikkel eddig csevegett, és kezet fogott Bridge-el. Aztán a barátnőm a válla fölött felénk intett...
Azonnali hatállyal a kezembe kaparintottam a koktélomat és kevergetni kezdtem, és a világ minden kincséért sem emeltem volna fel a tekintetemet a színes lötyiből. Az arcom lángolt, ami miatt piszok dühös voltam Bridge-re.
- Te jó ég - hallottam Van sipítozását mellettem. - Bridge odament Jessie-hez, és most errefelé bámulnak! És az ott Rooon! Ááá, nem hiszem el! Ú, az a pasi... Row, ez tuti téged néz!
Na, hát ez fantasztikus! Az összes lány egy emberként bámult Bridge-ék felé - csak én nem. Kicsit átlátszó. Van-re pillantottam, mintha éppen valami fontosat akarnék mondani neki - legalábbis reméltem, hogy távolról úgy néz ki a dolog.
- Van, befejeznéd, kérlek? - Szűrtem a fogam között. - Semmi szükség erre a cirkuszra! Meg fogom mondani Bridge-nek is, hogy ha nem fejezi be ezt a hülyeséget, akkor felállok és hazamegyek!
- Ugyan már, Row - mondta Rosalie. - Inkább fejezd be te! Mit foglalkozol velük? És miért zavar egyáltalán? Tényleg nagy mázlista vagy, vedd tudomásul! De ha már benne voltál a dologban, viseld a következményeit!
Eltátottam a számat, mert erre még Molly is felhúzta a szemöldökét és bólogatott.
- Hogy ti milyen jófejek vagytok! Hé! - Kiáltottam rá az egyik mellettünk elhaladó pincérre. - Kettőt kérek szépen!
Lepakolt elém két Sex on the Beach koktélt és elvitte az üres poharamat.
- Jááájj, nem lesz ennek jó vége! - Nevetett fel Christina. - Row, hagyd a fenébe! Csak vicc az egész! Inkább örülj neki, és legyél boldog! Az a seggfej Mark meg meg is érdemli, ne is törődj vele...
Na, kösz, hogy eszembe juttattad - gondoltam, de nem mondtam ki hangosan, csak dacosan a poharamba süllyesztettem a tekintetemet, és nem voltam hajlandó egyikükkel sem szóba állni. Ez végül hatásos volt, mert egy idő után leszálltak rólam. Végül sikerült nekem is feloldódnom, és bár szemmel tartottam Jessie-ék asztalát, lassan megnyugodtam, mert a férfi felénk sem nézett. Körüldongták a mindenféle és megszámlálhatatlan mennyiségű lányok, és már nem is bántam, hogy így alakult a dolog. Egyáltalán nem vágytam volna arra, hogy minden nő undok, a pasik meg lesajnáló tekintettel méregessenek.
Egy idő elteltével a koktéloknak köszönhetően már hangosan, a zenét túlkiabálva beszélgettünk az asztalunknál, egymást ugrattuk és Bridge történetein nevettünk, aki szinte minden jelenlevőről tudott valami jó kis pletykát. Végül kitaláltuk, hogy ideje lenne elmenni táncolni kicsit. Ekkor Jessie-t már vagy fél órája szem elől tévesztettem. Sajnálattal vettem észre, hogy zavar, hogy nem tudom, hol van, hülyének éreztem magam emiatt, és megpróbáltam nem foglalkozni vele. Épp a The Time című Black Eyed Peas szám mixét nyomták, amikor arra lettem figyelmes, hogy Ron tűnt fel a közelünkben Simon-nal - a szintetizátorossal - együtt. Bridge bemutatta őket nekünk, mire Ron megjegyezte, hogy a Birthday Girl feliratú pólóm nélkül alig ismert meg. Erre gyorsan rávágtam, hogy nem is baj. Úgy láttam, nem érti, miért mondom, de nem firtatta a dolgot. Végül a fiúk elvonultak, mi meg visszamentünk az asztalunkhoz.
- Valaki egy kis nasit? - Kérdeztem a svédasztal felé mutatva, mert most már tényleg úgy éreztem, hogy ennem kell valamit, ha nem akarok elájulni.
- Hozhatnál abból a rákból, ami ott van a végén! - Mutatta Molly. Van és Chris elvonultak, valószínűleg a vécére, a többiek meg semmi hajlandóságot nem mutattak, hogy felkeljenek az asztaltól.
- Oké, rendben - elindultam az asztalok között szlalomozva, magamban duzzogva, amiért most cipelhetem a rákokat Molly-nak. Majdnem sikerült hasra esnem valamiben - mert persze ha megpróbálsz a legtermészetesebben és legnormálisabban közlekedni tíz centis tűsarkakon, akkor tuti ott lesz valami a lábad ügyében, hogy megbotolhass benne -, amikor felpillantottam, és két asztallal távolabb megláttam Jessie-t egy fekete bőrű nővel az oldalán, ahogy épp... a svédasztal felé igyekeznek. És persze amint rápillantottam, abban a másodpercben fordította felém a tekintetét. Erre én természetesen azonnal elkaptam az enyémet, de azt még láttam, hogy lehengerlően elmosolyodott.
Ez nem lehet igaz!
A szívem persze azonnal ki akart ugrani a mellkasomból, és a kendő is lecsúszott a vállamról. A szemem sarkából láttam, hogy a férfi enyhén irányt vált és felém közelít - a nő meg utána. Te jó ég...
- Szia, Row - lépett mellém Jesse. Ráemeltem a tekintetem és megpróbáltam nem széjjelcsúszni. Minden, amit eddig kemény erőfeszítéssel próbáltam kitörölni az emlékezetemből, hogy képes legyek normálisan viselkedni, a semmibe foszlott.
- Helló - mosolyogtam vissza. - Hű, emlékszel a nevemre? Ez... igazán... megtisztelő.
Uramisten, micsoda baromság! Legalább ne szólalnék meg... Jesse felhúzta a szemöldökét.
- Miért ne emlékeznék rá? - Majd a nő felé fordult. - Row, ő Catherine Sambrell, a menedzserem. Cat, ő pedig Row... Öhm... Látod, a többi részére tényleg nem emlékszem!
- Persze, mivel nem is mondtam - tuti, hogy lángol az arcom. Nem baj, a koktélokra kell fogni! - Rowena. Wilson.
- Örvendek, Row - mosolygott rám kedvesen Catherine, és megrázta a kezem. - Most... mennem kell, de biztosan összefutunk még! - Azzal elsietett mellőlünk.
- Szóval, azt hiszem, én is kezdhetném elölről ezt a bemutatkozás-dolgot - nézett a szemembe Jessie, mire éreztem, hogy tuti elolvadok. Gyorsan elfordultam.
- Felesleges. Nem hiszem, hogy van olyan ember a környéken, aki nem tudja a nevedet - fogtam egy tányért, és nekiálltam megkeresni a rákokat. Ő is felemelt egy tányért és egy villát, és követett. Fogalmam sem volt, hogy kéne viselkednem vele, ezért csak rámosolyogtam, majd megint elfordultam, mert olyan nyíltan és kedvtelve nézegetett, hogy attól nem volt nehéz zavarba jönni. Főleg nekem.
- Nagyon csinos vagy - mondta furcsán komolyan. Ó, hát persze! Csini vagy, én meg híres... van pár órád? Épp mérlegelni kezdtem a prokat és a kontrákat, hogy vajon mibe menjek bele és mibe ne, mi az, amivel még nem csinálok oltári hülyeséget, amikor megéreztem, hogy az ujjai a nyakamhoz érnek, ahogy egy hajtincset arrébb igazított.
Nyugi, nyugi, nyugi!!!!!
- Nem akarlak zavarni - mondta ugyanolyan komolyan.
- Ó, dehogy, nem zavarsz - vágtam rá azonnal, amit abban a pillanatban meg is bántam. Vagy nem? Szinte láttam, ahogy a kisördög és az angyalka vérre menő küzdelmet folytatnak a lelkemben. - Csak... - mély levegőt vettem és egy pillanatra lehunytam a szemem, majd a szemébe néztem és halkabban folytattam. - Kicsit zavarban vagyok, ennyi!
- Na de miért? - Mosolygott értetlenül, majd megcsóválta a fejét. Azt hiszem, sikerült elszúrnom. Remek, gratulálok, Row!
- Csak nem szoktam idegenekkel csókolózni, ennyi - vágtam rá gyorsan. - Ne haragudj, tényleg örülök, hogy megismertelek, mert... - momentán bazira szerelmes vagyok beléd... (persze ezt csak gondoltam, miközben próbáltam kitalálni, mit is mondjak) - régóta nagy rajongótok vagyok. Csak nem számítottam olyasmire, hogy... felhívsz a színpadra... pont engem... öhm...
Jessie hangosan felkacagott.
- Aha, értem - pillantott rám huncut mosollyal, majd egészen közel hajolt hozzám, éreztem a leheletét a nyakamon, amibe beleborzongtam. Ez lehetetlen!!! - Nem kérem, hogy elhidd, de elárulok valamit! - Lassan visszaigazította a vállamra a kendőt, ami valamikor megint lecsúszott. - Én sem számítottam rá, hogy egy ilyen szempárral találom szembe magam. És ne haragudj, nem szokásom... csak úgy megcsókolni senkit. De nem tudhattam, hogy találkozunk-e még, és kényszert éreztem rá.... valami miatt.
A szemembe nézett, és veszélyesen közel voltunk egymáshoz. Lassan elfordítottam a tekintetem.
- Jessie, helló! - Hallottam egy csilingelő szopránt a hátam mögül. - Tiffany vagyok! Úgy örülök, hogy megismerhetlek!
Gyorsan a férfire mosolyogtam, majd arrébb léptem, teret engedve a két leányzónak, akik észre sem vették, hogy mi éppen... beszélgetünk. Pakoltam egy kis rákot a tányéromra, majd visszasiettem az asztalunkhoz, ahol a lányok tiszta extázissal fogadtak. Kórusban kérdezték, hogy mi volt ez, miről beszéltünk, és azonnal mondjak el mindent. Innentől már hiába kértem őket, hogy szálljanak le rólam, eszük ágában sem volt.
Több alkalom nem adódott, hogy Jessie közelébe kerüljek a partin, bár néhányszor észrevettem, hogy engem figyel. Végül győzött a agyamban a kisangyal: valószínűleg minden lánynak ezt a szöveget nyomja le. A keserűség és a boldogság furcsa keveréke mardosott belülről, és egy idő után mindannyian jobbnak láttuk indulni. Persze, elvileg maradtam még volna - de ugyan minek? Jessie körül ott tolongtak az újabb és újabb lányok, és nekem eszem ágában sem volt beállni a sorba. Láttam, hogy látta, hogy elindultunk. Rápillantottam, és pár másodpercig bámultam azokba a gyönyörű szemekbe, hogy jól elraktározhassam őket az agyamban, majd csatlakoztam a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése